Tihanyi Lajos a magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója volt. Nagybányai neós korszakát követően a Nyolcak művészcsoport egyik alapítótagjaként alkotott és állított ki, később pedig csatlakozott az aktivisták köréhez. A Tanácsköztársaságot követően elhagyta az országot, rövid időre Bécsbe, majd Berlinbe költözött, míg végül Párizsban telepedett le.
Itthon készült munkái – tájképek, aktok, portrék és csendéletek – Cézanne, a fauve festők, valamint a kubista mesterek tanulságaiból építkező alkotások. Az emigrációban karakterisztikus grafikai portrésorozatot készített kortárs írókról, művészekről, politikusokról. Ekkor készült festményein fokozatosan eltávolodott a természethű ábrázolástól, képein a szerkezet hangsúlyozása az expresszionizmus stílusjegyeivel párosult. Ez a geometrikus stilizálás a húszas évek második felére elvontabb formai szerkezeteket eredményezett, ami a harmincas évekre nonfiguratív kompozíciókban teljesedett ki. Az előadás a gazdag életmű átfogó bemutatását kísérli meg, röviden ismertetve Tihanyi művészetének különböző korszakait.
