Városábrázolás a szentendrei festészetben 1926–1945 között
A festői, Duna menti kisváros jó néhány festőművészt megihletett az évtizedek folyamán. Szentendre arculata sokrétű megjelenítésre alkalmas, városképében számos festészeti lehetőség rejlik, miközben a városi részletek, motívumok különböző gondolatok kifejezésére is alkalmasak. Kallós Judit művészettörténész előadásában szentendrei városképeket mutat be különböző stílustendenciákon keresztül az 1926–1945 közötti időszakból, felrajzolva egy fejlődési vonalat a posztimpresszionizmustól a konstruktív, szürrealista tendenciákig.
Szentendre művészettörténetileg is igen jelentős, itt találkozhatunk a magyar festészetben először a konstruktív képépítést felhasználó szürrealista művekkel, miközben különböző más festészeti hagyományoknak (nagybányai természetelvű festészet, posztimpresszionizmus, neoklasszicizmus) is otthont adott a település. A konstruktív tendenciák pedig éppen a város arculatának köszönhetően tudtak itt jelentkezni. Szentendre összetettsége, és sokarcúsága – amely a városképeken is megmutatkozik – a mai napig számos érdekességgel szolgál és újrafelfedezésre vár.
„Szentendre pár év óta a festők városa lett. Nyaranta tömegével zarándokolnak különféle stílusárnyalatú művészeink Szentendre városába, ahol kora reggel elfoglalva egy sarkot kopottfalú és düledező házak tövében, festeni kezdik a város valamelyik részletét. […] Az egymásfölé épített házak érdekes szerkezeti megjelenése, a város színeinek állandó változása, a várost környező dombok varázsa, a Duna közelsége és egy nehezen tisztázható vonzás, amivel a művészeket magához közelíti. […]” Bálint Endre festőművész
Kép // Ilosvai Varga István: Tűzfalak között, 1934; olaj, vászon, 65×64 cm; Magyar Nemzeti Galéria – 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály, Budapest (https://mng.hu/mutargyak/tuzfalak-kozott/)