Kossuth-díjasmagyar színművész, vagy ahogy ő nevezte mesterségét „színjátékos”
„Nekem egy dologgal van dolgom. Ez a színpad. Én sem ellensége se barátja nem voltam egyetlen igazgatónak soha. Én vagyok Ausztria. Magam részéről semleges… Aki színházat akar csinálni, azzal én szívvel, lélekkel egyet érzek és egyet értek és segíteni éjjel, nappal engem föl lehet hívni.”
Őze Lajos különleges, öntörvényű alakja volt a 20. századi magyar színháztörténetnek. Sokszor zavarbaejtő, kíméletlen őszinteséggel reagált a környezetére. „Talán nem erre a világra való volt. Valahogy idecsöppent…” vallotta róla Szacsvay László.
„Szeretem-e a hivatásom? Ellenkezőleg. Gyűlölöm! De nem tudok nélküle élni.” -vallotta a művész.
