„Mindenki így hívta: Rudi. Az ügyelő is így szólította színpadra: Somogyvári Rudi jelenete következik. Nem hiszem, hogy a Rudolf név komolysága miatt ragadt volna rá ez a kedves becenév. Inkább a közszeretetnek örvendő jó barát, a mindig vidámságra kész kolléga iránti szeretet megnyilvánulásának jele volt. Mert az volt: jó barát, jó kolléga.”-vallotta róla Bilicsi Tivadar. Kezdetben elegáns megjelenésű hősszerelmeseket alakított, majd az ötvenes évektől karakterszerepekben tűnt ki. Személyisége, sármja egyaránt alkalmassá tette rokonszenves és negatív figurák megformálásra. A kezdeti lendületes, magasra ívelő pályaszakaszt a második világháború és a hadifogság keserves évei követték. Hazatérte után volt ereje visszatérni a színpadra és ismét a csúcsra jutni. Színészi életének legboldogabb éveit a Várkonyi Zoltán neve fémjelezte vígszínházi „aranykorszak” idején élte. Fájdalmasan korai halála mindenkit megdöbbentett, hiányát azóta is érzi a színházat szerető közönség.