Magyar leiras:

Megtekinthető a programok függvényében április 27-ig

„Úgy látom, hogy a nincs nehéz dolga a tájképfestőnek, mert a Teremtés a maga tökéletességében és állapotában tárul fel s kimeríthetetlen kincstár a témát kereső festőnek akit a bőség zavarával lepi meg újra és újra. Az élmény tehát mindig friss, a tájban történő festészet az élmény közvetítésére törekedik. ”

Kósa Dániel Festőművész

Budapesten születtem és itt is jártam iskoláimat, melyek ösztönző műhelyei voltak grafikusi és festészeti pályámnak . 1993-ban érettségiztem a Képzőművészeti Szki-ban ( azaz a Kisképzőben) majd a Képzőművészeti Egyetemen diplomáztam grafikusként 2000-ben. A festészet folyamatosan jelen volt életemben egészen apró gyerekkorom óta , és , mint ahogy minden gyermek ösztönösen szeret rajzolni mázolni mindig nagy örömömre szolgált ezt a felülről kapott adományt gyakorolni. Úgy látom, hogy a festészet alapélménye egyfajta emelkedett szolgálat amelynek elsődleges szerepe a néző jó érzéssel való „ellátása”. De fogalmazhat az ember úgy is, hogy közvetítés a Teremtés két, mára már egymástól messze távolodott szereplője között: azaz a Mindenható és természete illetve az ember között. Nincs nehéz dolga a tájképfestőnek, mert a természet a maga tökéletes formájában és állapotában kimeríthetetlen kincstár és a témát kereső festőt a bőség zavarával lepi meg újra és újra. Az élmény tehát mindig friss, és a rövidre szabott idejű, tájban történő festészet az élmény lé, hiszenközvetítésére törekedik. Így vagyok tehát plein air festő. Műteremben alig végzek utómunkálatokat, így ha egy kép a terepen jól megfogott impresszió ; akkor az ott kész is. De az inspiráció és a megvalósítás képessége is egy helyről adatik; fentről. Így az ember aki a tájban mozog, alkot maximális hálát érez a Mindehantó felé hiszen önkéntelen módon is megérezhető a tökéletes harmónia , mely nem spontán módon létező, hanem felsejlik benne a tökéletes szeretet, mint törvény. Nos ha szerencsés az ember ezt közvetítheti embertársainak, és ha megadatott akkor ezt színvonalas módon teheti. A világ pedig tele van csodával , minden szín, forma egyedi, tökéletes ám eltérő szépségük mégis egy összhangzatban zenél. Szépen írja le ezt az áhitatot Zsoltárában a szerző:

Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugvását tudja.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Mily számtalanok a te műveid, Atyánk! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.