A dráma hitelesen mutatja be Zrínyi Ilona sokarcú, izgalmas alakján, drámai sorsán keresztül a magyar történelem egyik legbonyolultabb s egyben legvitatottabb korszakát. Zrínyi Ilona Thököly Imréhez és fiához, Rákóczi Ferenchez fűződő viszonya alkotja a darab fő gerincét. Mint nő, mint anya, s egyben a hazaszeretet példátlan emblematikus személyisége jelenik meg az előadásban, s teszi hitelessé a konfliktusok közötti emberi nagyságát.
Az előadás hiánypótló szerepet játszik a történelmi drámák sorában, amelyek a színház eszközeivel gyarapítják a nézők történelmi ismereteit. A darab lényegében felöleli Zrínyi Ilona felnőtt életének minden fontos korszakát. Ily módon egy időutazásnak lehetünk tanúi. Az első jelenetben hajón vagyunk, Zrínyi Ilona kíséretével és Thökölyvel száműzetésének utolsó és legtávolabbi állomása, Kis-Ázsia felé halad. Egyedül van a fedélzeten, s az éjszaka csendjében megidézi életének állomásait. A darab során vissza-visszatérünk a hajóra, s ez a színhely a keretjátéka az előadásnak. Alakján keresztül képet kapunk a XVII. századi Magyarország politikai állapotáról, katonai eseményeiről, a kuruc korszak kezdeteiről. Emlékeiben megidézi apját, Zrínyi Pétert, akit hős katonaként az osztrák császár perbe fogott, és árulás koholt vádjával kivégeztetett. Látjuk esküvőjén Munkács várában, s a Thököly iránti szenvedély ellentmondásos stációiban. Thököly Imre kezdeti katonai sikerei, mint a felvidéki, partiumi várak elfoglalása, meg – hódolása boldogsággal tölti el, s a csatákba is követi élete szerelmét. Később a zuhanás idején, Thököly török elfogatásakor már Munkács várát védi, mint „Európa legbátrabb” asszonya. A korabeli krónikák rajongással beszélnek róla, s ő volt az a személy, aki nő létére is utolsó pillanatig védte a rá bízott várat, noha a reménytelenség nyilvánvaló volt a túl – erővel szemben, de ő ilyen módon akart hazájának becsületet szerezni. A vár kénytelen feladása után Bécsbe kerül gyermekeivel, ahol a megállapodás ellenére elszakítják tőle Ferenc fiát. Az osztrák árulás másodszor is kettétöri életét. 4 évi tartózkodás után Thököly kiváltja két elfogott osztrák generálissal, s engedélyezik, hogy kövesse urát török birodalmi helyekre. Így él majd Bulgáriában, Konstantinápolyban, s végül Nikodémiában, ahova a hajó viszi. A darab tömören ragadja meg életének fontos pontjait, s ezekből fonja meg egy rend – kívüli személyiség portréját a dráma lehetőségeit kihasználva. Zrínyi Ilona példás alak[1]ja nem merülhet a feledés homályába, reményeink szerint az előadás mind a felnőtt közönségnek, mind az ifjúságnak katartikus élményt ad majd.
