Szalonegyetem: Hasonlóságok és Szembenállás egy magyar modernista képi világában
Aba–Novák Vilmos ahhoz a művészgenerációhoz tartozott, amelynek vizuális nyelvezetét az 1920-as évek alatt a lehiggadt és szobrászi megformálás jellemezte. Formai inspirációt merített az izmusok formabontó törekvéseiből, s egy újabb expresszivitásra törekedett. Ugyanakkor szoros kapcsolatot ápolt Gerevich Tiborral, aki az 1920-as években élénk érdeklődéssel figyelt az olasz modernizmus fejleményeire. Az 1930 és 1942 között kiállított műalkotásainak képi világa testesíti meg az olaszoknál azt a modernista ideáltípust, amely beleillik elképzeléseibe. Ennek következtében az előadás nemcsak a párhuzamokat és ellentéteket mutatja be Aba-Novák Vilmos vizuális nyelvezete és az olasz modernizmus között, hanem feltárja a képzőművész kevésbé ismert itáliai korszakát is.