Szalonegyetem

Korszerűnek tekinthető a „Római Magyar Iskola” az olasz modernizmusból kiindulva?

2025-ben gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, történész, és kultúrpolitikus születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. Szakmai sikerei ellenére megosztó személyiség volt.  Ő indította el azt a projektet amely lehetővé tette, hogy a római Tiberis folyópart közelében létrejöjjön a „nemzeti kultúrfölény politika” egyik bástyája. Annak ellenére, hogy a gazdasági világválság alatt rengeteg pénzt fektettek a Római Magyar Akadémia létrejöttébe, az intézményhez tartozó művésztelep nem feltétlenül a magyar érdekek képviselőjeként szerepelt. 1928 és 1943 között a magyar művészek nemcsak azért fordultak meg az intézményben, hogy érvényesüljenek szakmailag, hanem hogy kiélvezhessék az olasz modern művészeti élet által nyújtott stíluspluralizmust. Az általuk kreált művek nemcsak közel álltak az olasz modernizmus vizuális nyelvezetéhez, hanem formailag és stilárisan át is értelmezték azt. Olyan témákat érintettek, mint pl. test-kultusz és politika viszonyrendszere, a monumentális művészet, mint egy korszak kirakata, és a portré, mint a művész-identitás egyik jelzője. Ennek fényében érdemes ezt az évfordulót annak vizsgálatára szentelni, hogy a Klebelsberg által támogatott intézmény ösztöndíjasai hogyan tudtak érvényesülni és meddig tudtak eljutni, hogy nagyobb elismerést kapjanak. Az előadás célja nem a „Római iskola” bemutatása, hanem a hasonlóságoké és ellentéteké, melyek a római magyar művészek és itáliai kollégáik művei között voltak.