Mianmart nem olyan régen még Burmaként ismertük. Kevesen jutnak el ebbe a hazánknál hétszer nagyobb, India, Kína és Thaiföld közé ékelt délkelet-ázsiai országba, de aki ezek közé a szerencsések közé tartozik, azt biztosan lenyűgözi Buddha kedvenc országa, ahol arany pagodákban a vallásalapító arany szobrai fogadnak, reggelente pedig gesztenyeszínű vagy okkersárga ruhába öltözött mezítlábas szerzetesek kapják a falvakban aznap főzött rizs első adagját. Buddha azonban békésen megfér a natokkal, a korábbi vallás bájos szellemeivel is.
A több évtizede döntően katonai kormányzatok által irányított Burma ma a világ egyik legszegényebb országa, alig hihető, hogy még néhány száz éve is nagyhatalom volt Délkelet-Ázsiában. Bagan káprázatos templomegyüttese, Angkor után a világon a második legnagyobb, jelentős egykori gazdagságról tanúskodik, csakúgy, mint Rangoon csodaszép pagodái vagy Mandalay, az utolsó királyi főváros pazar építményei. Az országot észak-déli irányban átszeli az Irrawaddy, Földünk egyik legbővízűbb folyója, ezen békésen hajózgatva az ott lakók életének képei villannak fel előttünk. Egyszerű élet ez, amelyhez csak egy-két váltás szoknyára emlékeztető longyira és vietnami papucshoz hasonló szandálra van szükség, és nem kell más kozmetikum, mint a fakéregből előállított, hűsítő hatású és leégéstől is védő thanaka-krém.
Fotó Galéria
