„Megértettem, hogy a színészetem eszköz arra, hogy valakit vagy valamit – nálam jóval többet – szolgáljak. S ettől a felismeréstől kezdve e szerint éltem. Célom lett: legalább egy gondolatot vigyen haza az, aki lent ül: a közönség. Beleszólni a világ dolgába – így – gyönyörűség! „- vallotta művészetéről a XX. század egyik nagy formátumú művésze, Kálmán György.
Okos volt, markáns kiállású, férfias, érzékeny, némi szarkasztikus felhanggal és lenyűgöző orgánummal. Mondják, kedvelte a fiatalokat, az utánuk jövő generációt. Nagy szeretet és megbecsülés övezte a szakmában, miközben kortársai szerint az egyik legzárkózottabb és legtitokzatosabb ember maradt. Művészi életútja azonban nem titok, hála a fennmaradt felvételeknek, a vele készült és őt idéző írásoknak. Emlékét ápolni nemes kötelességünk, tehetsége, élményt nyújtó alakításai teszik erre méltóvá.
