Kulisszák mögött

“Ember vagyok, akiben él egy színésznő. Sokáig kínlódtam e kettőség miatt. Nem értettem magamat, nem mindig tudtam azonosulni ezzel a színésznővel, aki bennem él, s akivel csak ritkán tegeződünk. Mikor a külső kör az elmúlt 10-15 év alatt csendesebb lett körülöttem, akkor tudtam rendet teremteni magamban”.

Egy művész, aki mindent a szakmának rendelt alá. Hullámhegyek és- völgyek jellemezték pályáját és a magánéletét is. A Madách Színházban ígéretesen indult művészi életútja. A drámairodalom klasszikus nőalakjaiban mutathatta meg tehetségét.  Az ember tragédiája  Éva szerepével csábították át a Nemzeti Színházba, ahol további kimagasló alakításait jegyzi a színháztörténet. Ám  egy idő után háttérbe szorult. Az 1970-es évek második felétől az 1980-as évek közepéig alig kapott szerepet a nemzet első színházában. Mi történhetett?
Élete utolsó évtizedében visszahúzódva élt. Parasztházat vásárolt Gánton, és misztikus vallási filozófiákban keresett menedéket. Tragikus és küzdelmes életútjának megidézése során a zajos sikerek és rivaldafény mögött fölsejlik a művészvilág mindennapjainak sokszor kegyetlen valósága.