Kortársunk, bár már rég nincs közöttünk. Nemzedékének egyik legkarizmatikusabb alakja volt, a reneszánsz kor emberének kései utódja, tele tűzzel, energiával, szókimondó igazságérzettel és életigenléssel. Diplomáját 1981-ben kapta meg, s bár több színház hívta, ő rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek eszméjéhez még akkor is hűséges maradt, miután elszerződött onnét. Generációja legdinamikusabb tehetségeként tartotta számon mind a szakma, mind a közönség. Színjátékos (ahogy magát nevezte), sportember, kaszkadőr, színészpedagógus, zenész, igazi sármőr-mindez ő volt, egy „ritka magyar” ember, akinek negyvenhat (!) évébe mindez belefért. De hogy miként, az örök rejtély marad.
