Tamási Áron újat hozott a magyar irodalomba azzal, hogy a székely nép nyelvét, humorát, gondolkodását, és hagyományait magas szintű irodalmi formában szólaltatta meg. A népi valóságot mesés, költői és balladai elemekkel ötvözte, így sajátos prózai hangot teremtett. Műveiben a székely ember sorsa mellett egyetemes kérdések – az emberi szabadság, a tisztesség, a közösséghez tartozás – is megjelennek.
