Du Fay és kora

Az általánosan elterjedt szóhasználat szerint a „középkor” kifejezés elé többnyire nem a „napfényes” jelzőt szoktuk illeszteni. Azt ugyanakkor kevesen tudják, honnan és kitől származik a középkort sötétnek bélyegző kijelentés. Valaha, valaki, valamit sötétnek látott, legalábbis ahhoz viszonyítva, ami akkor, az illető saját korában bizonyos szempontok alapján fényesnek tűnt. E titokzatos személy kiléte csak az előadáson fog kiderülni, annyi azonban már most elmondható, hogy az illető lelkesedését a 14. század forradalminak ható új művészi kifejezésmódjai villanyozták fel annyira, hogy miattuk ilyen nagy horderejű kijelentésre ragadtassa magát. Van-e jogunk nekünk is így sok évszázad távlatából ítélkezni egy számunkra kevéssé ismert korszak fölött? A sötét fellegek eloszlatása, a szellemi kincsek felmutatása, a szimbólumok rejtett jelentéseinek feltárása új fénytörésbe helyezheti számunkra a 13-tól a 16. századig tartó időszakot és bebizonyíthatja, hogy a „napfényes” jelző korántsem túlzás. Jelen sorozat előadásainak főszereplője Guillaume Du Fay 15. századi francia zeneszerző, de nem csupán az ő személye kerül be az előadás-sorozat fénykörébe, hanem az őt megelőző és az őt követő néhány évtized, évszázad is. Gazdag képanyag – nagy felbontású kódex-fakszimilék – és számos hangzó zenei példa segíti a hallgatót abban, hogy a késő középkor legfontosabb szimbólum-kódjaiba belelásson. A sorozat 3 előadásból áll. Az első: Párizstól Cambrai-ig, a motetta műfajának születését és karrierjét mutatja be a párizsi egyetemtől a 15. század legfontosabb egyházzenei központjának tekintett cambrai-i katedrálisig. A második: Napforduló címmel a középkor néhány szimbólumának asztrológiai kapcsolódásait és univerzális dimenzióit kutatja. A harmadik: Templum Maternale a gótikus templom és a Szűzanya jelképiségének összefonódásáról szól.