A maximalizmus és a megfelelések elengedése

A maximalizmus tud kifejezetten pozitív és éltető tulajdonság is lenni. Aki nyitott a kritikára és a külső javaslatokra, aki pozitívan éli meg, hogy a fejlődése közben hibázhat, ott jó dolgok fognak az életútján megszületni. Aki viszont kemény és ítélkező önmagával szemben, mellette nehezen hoz döntéseket és csak a 100% fölötti teljesítményt tartja elfogadhatónak: nem tudja élvezni a pillanatot. Egyszerűen lemarad az életéről és kiüresedik. Mi ennek az oka? Bénítólag hat az rá vissza, hogy leginkább a negatív szűrőjén keresztül nézi, „mikroszkópizálja” az egyes lépéseit. Nem meri közben elképzelni, így megélni sem, hogy az „elég jó” valóban elég jó. Az a baj ezzel a korrigálható hozzáállással, hogy a siker megünneplésére nem marad már ereje.  Az önmagunkkal szemben támasztott irreális elvárások, amelyek „magjait” otthonról hozunk, fokról fokra átdolgozhatók. Nem a tökéletesre érdemes törekedni, hanem a kiválóságra – a nyitottság, a kíváncsiság, a reális célok és az önismeret talaján.