Szalonegyetem

Azt mindenki tudja, hogy az 1880-as évek végéig, amíg a filoxéra el nem pusztította az itteni szőlőket is, egész Buda a borból élt. De milyenből? Miféle rendszabályok szerint? És hogyan próbáltak túlélni, amikor mindennek vége lett? A Tabánt – erős túlzással – szokták „a budai Grinzing” néven tisztelni, és az ottani kocsmák közül soknak a neve, története fenn is maradt. De mi volt a helyzet a ritkásan lakott lankákon, ahol inkább nyaralók, kirándulók, kósza szerelmespárok kerestek harapni- és innivalót? Ilyesmikről fog szólni igaz mese.