Segítő kéz a családban

Az egészséges, felnőtt személyhez hozzátartozik az önállóság, mind anyagi, mind érzelmi értelemben.
Határokat húzni, döntéseket meghozva felelősséget vállalni éppúgy része a felnőtté válásnak, mint a szülőkről való érzelmileg leválás vagy az elköteleződés.

Nem könnyű munka, de lehetséges rájönni: nem vagyunk más felnőttek szükségleteiért felelősek.
Mondhatunk például nemet, kereshetjük az igeneket, kiállatunk a véleményünk mellett és persze kereshetjük másokkal az együttműködést.
A hozott minták, a “begyakorolt” játszmák, ahogyan az egyes életesemények (csalódások, mulasztások, hiányok, anyagi és párkapcsolati nehézségek)
azonban sokáig visszatartanak bennünket és az autonómia csupán vágyálom marad…

Az előadás kérdése: “Hogyan léphetünk úgy rá az önállósodás útjára, hogy másokat se sebesítsünk meg?”