Kulisszák mögött

Szerencsés színészgeneráció tagja volt. Olyan korban dolgozhatott, amikor jó volt a magyar színház és európai hírű a filmgyártásunk. 1965-ben végezte el a főiskolát. Szolnokra került, innét a Kazimir Károly neve fémjelezte Thália Színházba, ahol rövidesen vezető színészévé vált a társulatnak. A pálya második szakaszában a Nemzeti Színház majd a székesfehérvári Vörösmarty Színház következett, ahol a teátum művészeti vezetője volt és rendezőként is bemutatkozhatott. Esztergályos Károly rendező árnyalt megfogalmazása szerint„minden megjelenésével azt sugallta, hogy neki egyetlen dolga van: hihető és lelkünket felkavaró figurákban megmutatni, milyenek is vagyunk. A többi néma csend. Amit mondani akart, elmondta a színpadról.” Művészi életútjának legfőbb vezérelve volt, hogy „tiszta embernek kell maradni és talán megalkuvásmentesen kell élni. Aztán hogy mi valósítható meg ebből, az már más lapra tartozik. Legfeljebb apró, de becsületes kompromisszumok.”                                                     

E tragikusan félbeszakadt, ám színes és gazdag életmű bemutatásával adózunk emlékének.