„A közéletben, a magánéletben és a legbensőbb fantáziavilágában is színész volt. A vallása is színész, temploma a színház”- vallotta róla egy kollégája. A környezetében élők szerint valódi úriember volt a magánéletben is. A pizsamát is úgy tudta viselni, mint a szmokingot. És a lelke is elegáns volt. Kellő távolságtartással viselkedett a kollégákkal, ami színházban nem szokás. A sok együttlét bizalmassá teszi az embereket. Körülötte volt egy bűvös kör, amit nagyon kevesen léphettek át. Ki volt hát ez a magánéletében kissé távolságtartó, a színpadon a végletekig kitárulkozó művész? E kérdés nyomába eredve idézzük meg a művészt, az embert, az Örök játékost.
