Megalitikus kultúrák alatt a újkőkorszak művészetének réz- és részben bronzkorig terjedő szakaszában virágzó kultúrák összességét értjük. A csiszoltkő-korszak (újkőkorszak) műveltségének emlékei főként hatalmas kövekből épült emlékek, amelyek kötőanyag (habarcs, cement) nélkül készültek. A megalit szó ógörög szavakból áll össze: mega, azaz nagy és lithosz, vagyis kövek. A megalitikus kultúra emlékei az Atlanti-óceán partvidékén mindenütt megtalálhatók, Skóciától kezdve Szenegálig, de Európa többi részén és a világon sokfelé fellelhetők. Bár minden tájon hasonló formák bukkannak fel, a Kr. e. 3-2. évezredben a keleti, bronzkori és égei kultúrák kialakulásának idején megszűnt. A legkorábbi ilyen emlékeknek a mai Törökország területén talált 12 000 éves körtemplomok tekinthetők.
