A médiát látva olyan, mintha most mindenki a nárcisztikusokról beszélne, sőt az lenne. Érdemes persze ezt a témát boncolgatni, hiszen sokan önzők, érzéketlenek és csak magukkal foglalkoznak. A nárcisztikus kifejezést – általánosságban – érdemes inkább metafórikusan kezelni.
A nárciszmus egy spektrumzavar. Elképzelhetünk magunk elé egy egyenest, ahol az egyik végén az empaták, a másik végén pedig kemény nárcizmusban szenvedők helyezkednek el. Az empaták azok, akik mindenkit maguk elé helyeznek, a figyelmük elsődlegesen a másik ember felé irányul. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők az ellentétük: nem ismerik az együttérzést, sőt elvárják a környezettől a csodálatot.
Az előadásban azokra a kérdésekre keresem a választ, hogy pontosan mik a jelek, mit élnek meg mellettük a családban, a munkahelyen, milyen egy nárcisztikus szülő mellett felnőni és melyek a gyógyulás/rendezés lehetőségei.
