ANALÍZIS # 19 / SZÉGYEN

Az Analízis irodalmi-pszichológiai estjein a legközösebb tapasztalásaink, az életünket meghatározó folyamatok, az elme állapotai kerülnek a fókuszba minden hónapban. Olyan kérdések, amiket sokszor elrejtünk, amiket nem merünk ki-vagy átbeszélni, amikről tabu beszélni, amik titkaink.
A sorozat 2025. márciusától a Hegyvidéki Kulturális Szalonban kerül megrendezésre.
A 2026. februári alkalom témája: a SZÉGYEN

Mi a szégyen? Miért beszélünk vagy gondolkodunk róla vonakodva életünkben és akár egy terápiás munka során? Szégyellhetünk anyagi helyzetet, családot, testképet, barátságot, szerelmet, vágyat, lehet szexuális és emberi természetű, szinte bármire vonatkozik – és ezért elakadunk. Mégis nehéz kimondani: „Szégyellem magam.” Felelős számos mentális zavar kialakulásáért, akár a depresszió, a paranoia, a függőségek, a borderline állapotok, továbbá a szexuális és étkezési zavarok ügyében.
Mikor jelenik meg az életünkben, miként okozunk másoknak és magunknak szégyen érzést? Bűn, bűnhődés, hiba, titok, kár és károkozás? Önértékelési határhelyzet? Talán leginkább akkor érezzük, ha valaki megsértette saját erkölcsi normáit, vagy mások becsülését, méltóságát. A szégyen leginkább elszigetelődéssel járhat az elfogadhatatlanság érzéséből – okozhat közösségi kirekesztést – és mégis: esély az újragondolásra, talán a fejlődésre is. Mert a szégyen az identitásunkról szól: megrendítő érzés, egyetlen másik affektus sem központibb ennél.

Irodalom szempontjából a szégyenérzet (akár egy eltitkolt bűn vagy szégyenteljes tett miatt) gyakran indítja a szereplőket cselekvésre, önpusztításra vagy éppen megváltásra törekvésre – erre példa a Bűn és bűnhődés, Dosztojevszkij klasszikusa, de Tolsztoj műve, a Feltámadás is, ahol Dmitrij Nyehljudov herceg és a család egyik szolgálólánya, Katyusa történetét ismerhetjük meg.
Szégyen megjelenik a megbélyegzés, a hírnév elvesztése okán A skarlát betűben is. Szabó Lőrinc, József Attila és Tóth Árpád is szóba kerül a februári alkalmon.