„A történet rólam is szól” – átélhető irodalom

Ősszel induló bibliodráma-foglalkozásainkon irodalmi szövegekkel dolgozunk – fejben, testben és lélekben. A versek és elbeszélések nemcsak olvasmányként, hanem személyes tükörként is megjelennek, miközben dramatikus eszközök segítenek mélyebben megérteni a szereplők nézőpontját és saját érzéseinket.

A három alkalom három különböző témát jár körül, így máris megtapasztalhatjuk a bibliodráma sokféleségét. A foglalkozások nemcsak önismereti, hanem közösségformáló élményt is adnak, ezért érdemes akár mindháromra eljönni – de természetesen egy-egy alkalomra is be lehet csatlakozni. A feldolgozandó szövegeket nem szükséges előre elolvasni, együtt fedezzük fel őket. Színészi képességre sincs szükség – itt a játék, a kíváncsiság és a közös élmény a „főszereplő”.

1.alkalom:                                             

„Bámészkodunk, tehát vagyunk” – bibliodráma Lengyel András motívumaival

Ki ne feküdt volna még fűben, bámulva a bárányfelhők sokféle formáját és mozgását? „…bámészkodom, tehát vagyok.” – írta Lengyel András festő, aki 1982-ben alapította Felhő Múzeumot. A foglalkozáson a részt vevők a képzőművész és írók gondolataiból kiindulva merülhetnek el Lengyel András művészetében. Kreatívan, dramatikus eszközökkel dolgozunk, így kerülünk közelebb állandó motívumaihoz, a felhőkhöz és a könyvekhez…

,, A bibliodráma foglalkozások inspiráló élmény nyújtottak. Már az első pillanattól kezdve egy olyan nyitott, bizalommal teli légkört alakult ki, amely lehetővé tette, hogy minden résztvevő bátran megnyíljon és aktívan bekapcsolódjon a foglalkozásba.”

,, A bibliodráma nekem a szépirodalmi szövegekhez való mélyebb kapcsolódás élményét adja, mert a szövegek közös feldolgozása megnyit egy olyan szabad teret, mely  lehetővé teszi számomra, hogy a szövegen keresztül kapcsolódjak saját gondolataimhoz és érzéseimhez. Mintha egy tükörszobában járnék, ahol saját magamra és egyben mások tükröződéseire is rácsodálkozhatok. Mindez az olvasás amúgy derűs magányban zajló élményét teszi közösségivé, másokkal együtt teszi lehetővé saját magam megismerését.”