„Rögeszmémet tudomásul vették: hagytak játszani”-nyilatkozta egy ízben a régi Nemzeti Színház kimagasló alakja. A mérleg: öt évtized magyar színpadon. Székesfehérvári pályakezdését követően, Kaposvár, Pécs Szeged után a Vígszínház, majd 1945 után a Nemzeti Színház vált meghatározó művészi otthonává. Sokan nem tudják, hogy az ifjú színésznő a drámairodalom jelentős nőalakjait, többek között Júliát, Opheliát, Nórát, Melindát, Solveiget formálta meg színpadon. Ám a művészi pálya csúcsát, a a G.B.Shaw által írt Warrenné alakításával érte el. E szerepét közel harminc éven keresztül újra és újra eljátszhatta óriási sikerrel. Kitűnő színpadi megjelenésével, kiemelkedő beszédkultúrájával, drámai és komikai szerepeivel egyaránt nagy sikereket ért el. A színházi teljesítménye mellett emberségét, sokirányú tehetségét (képzőművészettel is foglalkozott) is méltató program során megbizonyosodhatunk arról, miként válhatott a XX. századi művészvilág felejthetetlen alakjává.
