Lettországban a népviselet komoly jelentőséggel bíró jelkép ma is a nemzeti értékek és a kulturális hagyományok megőrzésében. Ha valaki rápillantott már egy női vagy férfi ruhadarabra, észrevehette, hogy a szépségre nagyobb figyelmet fordítottak, mint a praktikusságra. A sokféle színes réteg, díszítés, mint például a brossok és hímzések nem könnyítették meg a lettek életét. Mégis, ha megpillantunk valakit ebben a viseletben, érzékelhetjük azt az eleganciát és méltóságot, ami az öltözékből és annak viselőjéből sugárzik.
A hagyományos lett viseletet Lettország őshonos lakói, a baltiak és lívek hordták. A ruhadarabokat a tulajdonosa kézzel készítette a különböző évszakokra és alkalmakra. A lett ruházat emellett tájegységenként és életkoronként is változik. Minden olyan eszköz megtalálható volt az otthonokban, amely a tájegység hagyományai szerint szükséges volt a népviselet elkészítéséhez. Lettország valamennyi régiója kialakította a maga jellegzetes hagyományait. A Lett Nemzeti Történeti Múzeum népviseleti gyűjteménye a legnagyobb és legteljesebb, amely mintegy 15 600 kiállítási tárgyat foglal magába.
Hogyan is néz ki a hagyományos lett népi öltözék? A hölgyek ruhaviseletének alap része a hajadonok számára a korona (vainags), asszonyok számára a fejfedő (cepure) vagy a fejkendő (lakats); továbbá az eredetileg két külön szövetdarabból álló szoknya (brunči), a szoknya rögzítését szolgáló mintás hasöv (josta), illetve a vállkendő (villaine). Az urak öltözéke széles karimájú, szalaggal díszített kalapból (platmale), térdig érő kabátból (garie svārki), házilag font nadrágból (bikses), tájegységtől függően textilből vagy bőrből készült övből (siksna) és évszázadokon át tőrből (duncis) állt. A 18. századtól fogva a férfi viseletet sokkal inkább áthatotta az európai városi divat, mint a nőit. Uniszex ruhadarabnak számít az alsóruházatként hordott tunikaszerű fehér lening (balts linu krekls), illetve az általánosan elterjedt, egyetlen bőrdarabból készült, fűzővel köthető cipő (pastalas). Csizmát csak a tehetősebbek viselhettek.
Napjainkra a hagyományos értelemben vett népviselet egyfelől megbecsült kiállítási tárggyá vált, másfelől viszont a lettek buzgón igyekeznek feléleszteni a nemzeti viselet használatát saját nemzettudatuk megerősítése, illetve ünnepnapok és különleges alkalmak jellegzetességének megőrzése érdekében. Az egyik ilyen alkalom az ötévente megrendezésre kerülő Lett Dal- és Táncfesztivál, ahol a nemzeti viseletet öltik magukra az énekesek, táncosok és a közönség is egyaránt. A résztvevők teljes létszáma alkalmanként meghaladja még a százezer főt is. A másik különleges alkalom a nyári napforduló ünnepe, a Szent Iván-éj (Jāņi), amely a legnépszerűbb lett ünnepnap, amit a legtöbben az ősi hagyományoknak megfelelően a természethez közel töltenek el.
A nemzeti viselet hordása egységérzetet teremt a jelenben élők között és megerősíti múlthoz való kötődésüket. A népdalok és néptáncok mellett a nemzeti viselet demonstrálja Lettország kulturális örökségét a világ felé.
Fényképezte: Jurģis Rikveilis
Források:
Dress Code: Latvian [Előírt viselet: lett]. A Lett Intézet kiadványa, 2014.
Latvian Folk Dress [Lett népviselet]. A Lett Intézet kiadványa, 2012.
Latvian National Costumes [Lett nemzeti viseletek]. A Lett Történeti Múzeum kiadványa, 1995.
Támogató: Lett Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége