Magyar leiras:

Hangzó Helikon 10.0 Palya Bea, Kaláka, Sebő Együttes

A magyarországi nép- és világzenei mozgalom kibontakozásában rendkívül jelentős szerepet töltött be a népi hangszerekkel kísért „énekelt versek” műfaja. József Attilát énekelve tűnt fel Sebő Ferenc is – mielőtt elévülhetetlen érdemeket szerzett a táncházmozgalom létrejöttében -, a Kaláka Együttes pedig immár bő negyvenöt éve egyet jelent a magyar és az egyetemes költészet remekeinek megzenésítésével. Páratlanul koherens életművében megkerülhetetlen a Helikon és a Gryllus Kiadó közösen indított Hangzó Helikon sorozata, melyben 2004 óta huszonöt album jelent meg. Azt tanúsítva – Gryllus Dániel szavaival – hogy „a költészet és a versolvasás válságáról szóló hiedelmekkel ellentétben a versek iránti fogékonyság nem csökken. A költő, a zeneszerző és az előadó egymásra találása megnyitja az ember szívét és értelmét, felszítja természetes vonzódásunkat a vers, a ritmus és a zene iránt.”
A Művészetek Palotájában számos Hangzó Helikon-album bemutatkozott az elmúlt tíz évben. Ezekből ad ízelítőt Palya Bea, a Kaláka és a Sebő Együttes – többek között Arany János, József Attila, Kányádi Sándor, Kiss Anna, Kosztolányi Dezső, Lázár Ervin, Nagy László és Szabó Lőrinc verseinek előadásával.

A Muzsikás Együttes és barátaik – Bartók

A magyar nép- és világzene előadói közül az immár negyvenkét éve működő Muzsikás adta a legtöbb koncertet a Művészetek Palotája – Bartók Béláról elnevezett – hangversenytermében. De Bartók nevéhez kötődött az indulása is, hiszen a hatvanas évek végén a Bartók Táncegyüttes tagjai közül kerültek ki azok a fiatalok, akik erdélyi útjaik hatására „táncházak” szervezésébe kezdtek Budapesten. Az ő körükben alakult meg a Muzsikás, mely hamarosan a magyar népzene nagykövetévé vált. Zenetörténeti jelentőségű lemezei – mint például az Élő népzene I., a Nem úgy van most, mint volt régen, a Nem arról hajnallik, amelyről hajnallott, a Szól a kakas már – sorában mérföldkőnek számított a Bartók Album, melyen a népzenegyűjtő Bartók élményeinek „rekonstruálásával” idézték meg a műveit ihlető dallamokat.
Ennek a lemeznek az anyagával világszerte bizonyították, hogy a magyar népzene azonos értékű az egyetemes zenekultúra bármely más műfajával, olyan rangos koncerttermekben lépve fel, mint a Royal Festival Hall, a Queen Elizabeth Hall, a Théâtre de la Ville, a Concertgebouw vagy a Carnegie Hall. A Művészetek Palotájában természetesen kétség sem lehetett efelől, de most újra megbizonyosodhatunk…

Rendező: Művészetek Palotája