Szalonegyetem

Csohány Kálmán (1925   1980) művészete az 1960-as években

Csohány Kálmán – körülbelül három évtizedes alkotói periódusa alatt – hatalmas életművet hozott létre: rézkarcokat, litográfiákat, tusrajzokat, akvarelleket és kerámiákat készített. Az előadás során Kallós Judit művészettörténész a grafikusművész 1960-as években készült alkotásait, a korszakban lezajlott művészeti tevékenységeit mutatja be, felvillantva, illetve kiemelve, elemezve egy-egy fontosabb szimbólumot, témát, műcsoportot az oeuvre-ben. Részben az 1961-ben induló Miskolci Országos Grafikai Biennálék, valamint a Képcsarnok Vállalatnál külön csak a grafikák értékesítésével foglalkozó galériák létrejöttének köszönhetően a magyar grafika az 1960-as években a fénykorát élte, és az ekkor alkotó és kiállító nagy grafikus nemzedék tagja volt Csohány Kálmán is.

Rajzolói stílusa nem köthető semmiféle stílusirányzathoz, vonalvezetését dinamizmus és ösztönös erő hatja át, és bár művészete a népi kultúrából és életből merítkezett, nem hatott rá a népi barokk, a népművészet a maga dekoratív gazdagságával, hanem egy sokkal stilizáltabb, sajátos formavilágon keresztül jelenítette meg gondolatait és élményeit. Csohány művészetében több, folyamatosan visszatérő témával, valamint motívummal, archetipikus elemekkel találkozhatunk, mint például a halálfélelem, az élet és az elmúlás gondolatkörével, többek között a madár, angyal, szárnyak, kapu szimbólumaival, valamint a szülőföld, Pásztó tájaival, városi részleteivel és az ott élő emberekkel.